Nőnapi túra Uzonkafürdőn

Reggel a 8.17-es vonattal indultunk Uzonkafürdő irányába, a bikszádi vonat megállónál leszálltunk, ahol két lelkes túratársunk várt ránk hogy elvezessen Uzonkafürdőre az erdőn át. Népes, vidám csapat voltunk. Útunk egy darabig a turistajelzést követte aztán átvágtunk a mezőn, közben előkerült a jó otthoni pálinka, meg-megálltunk, nézelődtünk, cseppet sem siettünk.

Másfál órai gyaloglás után megérkeztünk Puskásék házához. Jó páran már megérkeztek autókkal, Kis Andrist még a vonatból láttuk amint kerekezett, ő is hamarosan beszaladt. Szép számban összegyültünk: KB  34 -en és egy kutyus is, nagy örömmel üdvözöltük egymást, előkerült a pálinka, falatoztunk a teraszon aztán 11 órakor elindultunk a túrákra.

 A NAGYMURGÓ és a NAGYMEZŐ volt betervezve régi szokás szerint. Lehetett választani. Ezek 4 órás túrák, oda-vissza. Mire visszaérkeztünk a háziak elkészitették a finom pityókástokányt. Aztán következett a NŐK felköszöntése, virággal és egy szép képeslappal, Lajosbácsi hiányában Kiss András tartott egy szép ünnepi beszédet.

Jártó Gabi levetitette a régebbi nőnapi bulikat, jót derültünk.

A sok jó bor hatására igencsak hangosak lettünk. Hamarosan szedelőzködni kellett mert a 20 órás vonattal a csapat nagyrésze hazautazott. Kár mert nagyon jól éreztük magunkat Puskáséknál, az idő gyorsan elrepült és holnap újra hív a hegy amit úgy hívnak hogy Nagyhagymás.

Ezúttal köszönjük a Puskás családnak a szíves vendéglátást és úgy búcsúzunk hogy: jövőre veletek ugyanitt.

Farsang farka Csinódon

Farsang farka Csinódon, 2013. február 9.

Öt fős csapatunk szombat reggel indult Sepsiszentgyörgyről az Úz völgyében fekvő Csinódra. Zsigmond Éva a farsang  főszervezője, az Isten széki túráján hívott meg erre az eseményre.

Időben érkeztünk  meg a településre, rögtön át is öltöztünk a felvonulásra, elfoglaltuk helyünket az előállt lovas szánokon. Melegítő italt is kaptuk az útra, hogy  felmelegítsük a hidegtől  meggemberedett végtajainkat és jó kedvünk se maradjon el. A szánok sora kígyózott föl a völgyben, elől a zenészekkel, jókedvű daloló társasággal és a taligakerére rögzített  Illést húzó szán. A következő település Egerszék volt. 

A helybéliek a kultúrotthon udvarán fogadták a népes csapatot. Amíg a sirató aszonyok rituálékat nem tették meg Illéssel szemben, addig a kinálmáció váratott magára, sirató özvegye, komaasszonya, jó szomszédasszonya, sógornője.

Süteményekben gazdag kínálmáció következett, nem hiányzot a farsangi fánk sem, foralt bor, tea, kávé. Persze a kovács is tette a dolgát: mindenkit meg akart patkolni, a gyermekek örömére jelen volt a táncoltató medvéjével, az orvos infúziós kezeléseket nyújtott  a rászorulóknak amitől még nagyobb lett a jó kedv,  mindenki szórakozot a humoros jeleneteken. Visszafele még kétszer megállott a menet, ugyan olyan siratás, prédikáció hangzot el a megboldogult Illesnek a kinálmáció nem maradt el sehol sem. Végezetül az elégetésre kijelölt helyre megérkezett Illés.

A felvonulás befejeztével, a helyi kultúrotthonban gazdagon megterített asztalok vártak. Miután éhségünket enyhítettük, ismét kivonultunk az Illés elégetéséhez, ahol ismétlődöt a rituálé, amig szegény égett, addig a zenészekkel együtt énekszóra fakadt a közönség.

Visszavonultunk a terembe a szereplésre felkészült kis és nagy iskolások valamint a szervező Zsigmond Éva színjátszó csapata  Az ördög három aranyhajszála című mesejátákával szórakoztatta a közönséget. Utána reggelig tartó bál következett, ropta a táncot apraja nagyja.

Ez a vidék is már másodjára elevenítette fel ezt a népi hagyományt, ahogy láttuk jól is érezték magukat, ebből következtetjük, az elkövetkezendő években is megtartják a farsangot.

Lejegyezte:

Bernád Incze Ella

HEKE tag

Február 2, szombat 

Csukás-hegység 

Medvék völgye- Csukás menedékház Csukás csúcs

Rég nem túráztunk  a Csukás hegységben, éppen  ideje volt visszalátogatni ebbe a gyönyörüséges sziklaalakzatokkal tarkitott hegységbe ahol mindig szép a tél.

Szombaton reggel elindultunk a háromszéki eke egy  csapata ( 12 fő és természetesen   a brassói ekések  csapata is velünk tartott akikkel jó túratársi viszonyt ápolunk . A találkozó a Medvék völgy bejáratánál levő parkolóban.

A nagy hó miatt csak ezen a völgyön lehetett felmenni, itt  le volt takaritva a felmenő út. A hótakaró vastagsága minden tulzás nélkül 1 m körüli.

Az idő kellemes, hideg nincs. Az út lassan emelkedik, közben látjuk, hogy folyamatosan takaritják az utat, a panzió tulajdonosa pedig szorgosan szállitja  fel a kényelmesebb turistákat a terepjáróval .

Az utolsó része az útnak nagyon meredek, itt lassabban haladunk, aztán látjuk a szél munkáját mennyire befújta az ösvényt és meg is érezzük a  hirtelen  támadt szélvihart, hogy levegőt sem kapunk, hozza az arcunkba a havat . Mindenki valamit az arca elé tart, szerencse közel a menedékház.

Bent kellemesen meleg van, meglepően sok a túrista. A kiszolgálás jó, finom a papanas.

A csapat nagyrésze  rövid pihenő után továbbindul  annak reményében hogy hátha sikerül felmenni  a  csúcsra. Ez még ilyen kis hegy esetében sem tünik egyszerü vállalkozásnak  mivel cudar idő van. A szél szinte állandóan fúj, alig lehet lábon állni . A hó hatalmas , helyenként megkérgesedett a széltől , máshol süppedős. Ilyen viszonyok közt halad a csapat , igencsak próbára téve az akaraterőt.

A Vénasszonyok sziklacsoport közelében a visszafordulás mellett döntenek. Két óra múlva érkeznek vissza a menedékházhoz, megtépázva a széltől.

Közben mi is akik ott maradtunk a Csukás menedékházban kimerészkedünk egy rövidebb sétára, megcsodáljuk a távolból feltűnő sziklákat melyek mint valami süvegcukrok merednek az ég fele, a látvány lenyügöző.Talán a Csukás hegységben készitettem a legszebb téli fotókat, annyi alakzat van amit érdemes lefotózni.

Ujra együtt a csapat , előkerülnek az otthonról hozott finomságok, amit csak az előszobában lehet elfogyasztani, kávézás, meleg leves, élmények elmesélése.

Igy hát idejében visszaindultunk a Medvék völgyén.  Sok vidám  fotó készült. Öt óra fele hazaindultunk Hétfalun át, Prázsmár irányába.

Jó volt, elhatároztuk hogy hamarosan visszatérünk  még a télen, újra próbálkozunk a csúccsal, lehetőleg Bratócsa irányából.

Királykő, Spirlea, La Zaplaz

Túrabeszámoló

A brassói Kárpát Egyesület tagjaival és még jó néhányan szentgyörgyi Ekések (10 személy)  szombat reggel útrakeltünk Zernyest irányába. Az időjárás nem volt a legjobb, borult ég és havazás volt várható, ami a királykői túrához  nem  a legjobb alkalom. Bizakodva indultunk útnak, hogy majd csak eljutunk valameddig a hegyen.

Megérkezvén a Hét Király vendégfogadóhoz amit Hatházi Laci volt hegymászó működtet, lepakoltuk a csomagjainkat és máris neki indultunk a hegynek.

A piros sáv jelzésen indultunk felfele a hosszú völgyön. Az erdő csupa fehér az érintetlen hótól, emberi lábnyom sehol, a jelzések  alig láthatók a fán, ami nyáron egyszerű az bizony most figyelmet igényel,  régi ösvény nyomait fürkésszük,  látunk pár  állati nyomot nagyrészt őzek nyomait.  Erzsébettel ketten vagyunk az erdőben csak, a többiek később indultak el.

Nem beszélünk, törjük a friss  havat közben meg megállunk nézelődünk, csodáljuk a havas fenyőket , a befagyott patakot, néma csend. Igy haladunk felfele. Megpillantjuk a jelzőoszlopot , tudjuk hogy innen már csak 15 perc a menedékhely. Mi 20 perc alatt érünk fel az igen meredek utolsó szakaszon. A menedékhely labda formájú, ilyenek vannak mindenfele a hegyekbe, úgy is mondom hogy menedéklabda. Előkerül a zsákból az elemorzsia, a meleg tea, mire elfogyasztjuk megérkeznek sorban a többiek is.

Kilátás nem volt továbbra sem, rövid pihenő után, egyesek a visszafordulás mellett döntenek, mások pedig továbbindulunk a La Zaplaz irányába. Tiszta időben nagyon jó a kilátás, balra jól látszik ez a lyukas szikla, jobbról pedig a Nagy-Kőfolyás.

Ujabb emelkedős következik, egy darabig keressük a jelzést, sehol nem találjuk, combig sülyedünk a friss hóban. Igy haladunk tovább nagyon figyelmesen keresgélvén a jó lépéseket, aztán kezdődnek a sziklás részek, itt már  hágóvas és csákány szükséges. Pár lépést teszünk még előre, megpillantjuk a kőfolyást , köd van. Itt visszafordulunk. Nincs értelme tovább haladni. A Királykő télen sok veszélyt rejt, csak nagyon tapasztalt és felszerelt túrázóknak való.

Hamar leérünk és még marad idő egy kis csúszkálásra.

Este fergeteges buli, tánc, jókedv, vetités, szülinap köszöntés.Volt itt borozás, flekkensütés, szóval mindenki jól érezte magát.

Késő éjjel tértünk nyugóvóra. Vasárnap  délelőtt   egyesek hazaindultak, páran pedig újra elindultunk túrázni, egy rövidebb sétára felfele a fogarasi havasok, Rudarita  fele vezető úton. Fényképezkedtünk, vissza visszanéztünk a Királykő ködbe burkolt vonulatára, beazonositottuk a Calinet völgyét. Az idő gyorsan telt, délután mindenki hazaindult. Szép két napot töltöttünk együtt.

Köszönet illeti a brassói Eke vezetőit  a jó és tartalmas  programért, a kellemes  és kedves túratársakat.

Egyszóval SZUPER VOLT .

Mindenkit arra biztatunk hogy jöjjön túrázni mert érdemes, bármilyen idő van mi sosem unatkozunk. 

Kelemen Havasok-Isten széke

Szombat, január 20, 2013
Túravezető : Zsigmond Éva Csíkszeredából

Szombaton kora reggel elindultunk Sepsiszentgyörgyről autókkal és vonattal Dédabisztra irányába ,  az odaút 210 km , csodálatosan szép tájakon. A találkozó 9.45 re van megbeszélve a falu elején levö kocsmában .Meg is érkezik időben a népes csapat pontosabban 33 fő: Hargita, Brass , Kovászna, Maros  megye Ekései 

AAz időjárás kedvező volt  bár esőt jósoltak  ebből semmi sem lett hál Istennek, leszámitva a ködöt , kellemes , kilátás viszont semmi . Miután mindenki kávézott  és üdvözöltük egymást vidáman útrakelltünk   a falu végén található  turistajelzésen felfele 10.15 kor. A szintkülömbség 1033 m, kicsit gyors iramban haladtunk , mert a túra felfele 4 óra, lefele  2 óra.  Mindenki a saját iramában haladhatott, Sanyi volt a sepregető,  türelmesen mindenkit megvárt .

A kék sáv jelzésen haladtunk , voltak régi  nyomok  úgy hogy nem volt túlságosan megeröltető a kapaszkodás .Fotóztunk útközben   öreg fákat , szép havas tisztásokat . Aztán egy utolsó nagy kapaszkodo után megérkeztünk az Istenszéke kilátóhoz ( 1381 m ).Ez egy nagy tisztás, fákkal , alatta hatalmas sziklákkal, amelyek  mint valami tartóoszlopok ölelik körbe a tisztást. Ennyi látszott a Kelemen havasokból. Elfogyasztottuk az ebédet , mindenki  csúcspálinkájá , volt forralt bor is. Aztán elindultunk lefele , 14,30 kor  volt idönk bőven , mindenki idejében leért. Este hét  órakor újra a kocsmában voltunk , innen indultunk tovább a szállásunkra a Jodvölgyi református egyház vendégházába, ahol meleg fogadtatás és kétfogásos  vacsora várt.

Ennyi látszott a Kelemen havasokból. Elfogyasztottuk az ebédet , mindenki  csúcspálinkájá , volt forralt bor is. Aztán elindultunk lefele , 14,30 kor  volt idönk bőven , mindenki idejében leért. Este hét  órakor újra a kocsmában voltunk , innen indultunk tovább a szállásunkra a Jodvölgyi református egyház vendégházába, ahol meleg fogadtatás és kétfogásos  vacsora várt.

Kicsit eltévedtünk Jodfaluban , amit cseppet sem bántunk, rövid keresgélés után  egyszer csak megpillantottuk a kivilágitott vendégházat.

A finom vacsora után , énekeltünk, megettük Puskásék vodkába áztatott  gumimaciját,  újra énekeltünk , voltak próbálkozások zenegépet összeszerelni , végül a telefon lett a zenegép .

Jót szórakoztunk. Másnap rövid séta a Jodvölgyén felfele, fotózás. Déltájt hazaindultunk , útközben nem hagyhattuk ki Erzsébet javaslatára a katonaúsztatót .

Nosza,  belecsobbantunk a bevállalósabbak, készült pár fotó is.

Útközben megnéztük a ditrói katolikus templomot és a csiksomlyói kegytemplomot.    

Nagyon szép , tartalmas két napunk volt. Köszönet érte  a túravezetőnek és minden kedves túratársnak 

Beszámolót irta  Csóg Réka

Toanches -tető

Szombat, január 12
Túravezető: Grépály István, brassói EKE

Fő: 25 személy, 5 személy sepsiszentgyörgyi EKE

Már szinte hagyománnyá nőtte ki magát, hogy minden hónapban meglátogatjuk  a Királykő valamelyik impozáns részét, úticélunk Zernyest-Botorog csorgó-Zernyesti hasadék-Macska hasadék-Toanches tisztás-Folea ház-Zernyest.  Zernyestről indulva dél felől a tengerszint felett 819 m magasan fekvő Botorog csorgónál megérkezve egy nagyobb parkolóban állítottuk le autónkat. Viszonylag rövid készülődés után menetkészen álltunk úticélunk előtt. 30-40 perces kellemes séta után feljutottunk a Macska hasadék leágazáshoz A látványossághoz vezető turistaút egy szakasza, igen különös impulzust ad. A néhány méter hosszú függőlegesen íves sziklafal és az alatta húzódó ösvény szakadékkal az esztétikum világának egy szeletét tükrözi. Igyekeztünk minden apró természeti csodát felfedezni és azt közelebbről megismerni, lefotózni. Hol kiszélesedő, hol összeszükülő szurdokot övező sziklafalak és a bennük felfedezhető üregek, valamint a számtalan nehéz sziklamászó út köti le a figyelmünket 

Sziklafalak között

Elhessegetve kósza gondolatainkat rövidesen elhaladunk a hegyimentők időszakos állomáshelye mellett majd további bő negyed óra után elérjük a Macska-szoros bejáratát (bal oldalt kis harangláb), ahol átkelünk a patakmeder felett. Itt búcsút veszünk az eddig velünk tartó piros kereszt jelzéstől, amely bal kéz felé leágazva a Macska-szoroson át a Vladuska-nyereg irányába folytatódik.

Macska-szoros bejárata

Mi a patak nyomvonalát követve haladunk tovább a sziklafalak között. Kb egy óra erejéig gondtalanul barangoltunk a térdig érő hóban és közben követtük a patak néhol szabdalt kanyarjait. Néhány kanyart követően elérjük azt a pontot, ahol jobbra kanyarodva ismét a zernyesti szorosban találjuk magunkat, rövid időn belül jobb oldalt a sárga háromszöget követve a Toanches tetőre igyekszünk. Most már egy szűk ösvényen haladunk, de az út arculata más vonatkozásban is erősen megváltozik: meredek, eleinte szerpentinekkel megtűzdelt kapaszkodás vár ránk – rövid távon közel ugyanannyi szintet nyerünk, mint eddigi útvonalunkon összesen.

Sziklafalak között

Nemsokára kiérünk az erdőből a tágas Toanches tetőre, nem töltjük az időt csak pár fotó erejéig, meg csúcspálinka elfogyasztásáig. Sárga háromszöget követve Folea menedékház a következő állomás. A hosszúnak nem mondható hideg úton megéheztünk és úgy döntöttünk,  megtöltjük a hasunkat valamilyen meleg étellel éspedig meleg túrós puliszkával amit a mendékháznál szolgálnak fel.

a 25 fős csoport

Meleg fogadtatás ellenére hideg terem fogadott minket, de  jó gazda benyomást keltve a házigazda hamar begyújtott (meleg is lett amire el kellett induljunk). Majd meleg teával kinált minket amiről hamarossan kiderült hogy ez ilyen kötelező felmelegitő tea volt, de el kell ismerni nagyon finom volt. Nem úgy a csipős túróspuliszka. Hamarossan kiderült hogy a felszerelésünk hiányos, a gázmaszka otthon maradt, igy csak azok tudták elfogyasztani akiknek a szaglásukkal baj volt. De abból is bőségessen volt, még plusszot is kaptunk, a fizetésnél derül ki hogy milyen értékes túróspuliszkát ehetünk volna. 

De a lényeg a lényeg felmelegedtünk, mindenki elfogyasztotta az otthonról hozott ételét. Igy kibékülve visszautunkat, a sokak számára  ismerős piros sáv jelzésen Botorog csorgó felé vettük. A látvány ismét lenyűgöző ahogy a lemenő nap utósó sugarai, a rózsaszínben pompázó Bucsecs kiemelkedő sziklái elkápráztattak minket. Így adta meg magát ennek a csodálatos napnak, a lemenő nap utolsó sugarát. Továbbhaladva megérkeztünk abba a parkolóba, ahonnan indultunk. Búcsút intve és a jövő heti túrát leszögezve, élvezztük a hazafelé vezető utat, egy csodálatos napnak értünk a végére, értelmet adva életünknek. Olyan nap volt ez, amire szívesen emlékszik vissza minden ember, ha majd eljő élete alkonya.

rózsaszínben pompázó Bucsecs

 Köszönjük a brassói Ekéseknek ezt a jól megszervezett, csodálatos túrát.
képek megtekinthetők http://www.facebook.com/profile.php?id=100005032863013 linken

Egyeskő - Nagyhagymás túra

Szombat január 5.
Jelzés: kék sáv piros háromszög
Időviszonyok: ködös felhős 
Hőmérséklet: +-1
Túravezető: Gajdó Éva
Fő: 11 személy, Csóg Réka, Gajdó Zsuzsa, Mihály Szilárd, Reinitz Erzsébet, Domokos Réka, Györbíró Emese, Nagy Kata, Kovács István, Nagy Erika , Nagy Hanna, Gajdó Éva.
Megtett idő a menedékházig: 1,5 óra
Nagyhagymás csúcs: 1,5 óra

Túraleírás

Kora reggel 6.30-kor indultunk, a Billa áruháztól Balánbánya irányába, 2 óra utazás után megérkeztünk Balánbányára. A Kovács patak mentén folytattuk utunkat, majd elhagyva a falut balra tértünk a kéksáv jelzést követve.  Utunk közepesen meredek volt, a táj gyönyörű, az ösvény kicsit csúszós.  Vidáman haladtunk, felfele  útközben találkoztunk egy levonuló bulis csapat tagjaival, akik megnyugtattak afelől, hogy a hazba jo meleg van . Utolsó rövid emelkedő után megpillantottuk a menedékházat és az Egyeskő ködbe borult ormait. Itt megreggeliztünk, nem maradhatot ki Emese csúcs pálinkája sem, a társaság lelkes része úgy döntött  hogy felmegy a Nagyhagymás csúcsra, ami 1792 m.

Lenyűgöző volt  a táj szépsége, néha megálltunk nemcsak pihenni hanem fotózni is, a csúcson csak nehány fotó erejéig sikerult  maradni  a jeges szél miatt. A csúcstól pár méterre egy kereszt található, ahonnan a legjobb a kilátás Balánbányára és a közeli hegyek felé. A tulajdonképpeni csúcson, (ami egy kőrakás) , faoszlopokkal kiegészítve középen a  csúcstábla a Nagyhagymás felirattal.

Délután 3 órára visszaértünk a menedékházhoz, megebédeltünk, és a piros háromszög jelzésen mentünk lefele, ami jóval hosszabb, ki feneken csuszva ki zsakon igen vidam hangulatban , orultunk  hogy sikerült újra  egy  szép túrát tenni a ködös idő ellenére.

Újra megerősödött bennünk, hogy nincs olyan rossz idő, ami otthon tartana minket.

Hazafele meglepi bulit szerveztünk Csíkszentmártonban, a Moca  cukrászdában Éva szülinapjára.

Szép, teljes napot hagytunk magunk után, megerősitve egészségünket és barátságunkat.

Január 19- 20 : Istenszéke túra , Túravezető : Zsigmond Éva( Csikszereda) ,

odautazas : személygépkocsival vagy vonattal ( kora reggel)